Home Art / Design Az Art Brut-avagy a Nyers művészet

Az Art Brut-avagy a Nyers művészet

0
0

A kortárs képzőművészetben nehezen határolhatóak el az egyes művészeti ágak, a következőkben kísérletet teszek erre szakirodalmak igénybevételével, hogy tisztább képet kaphassunk az Art Brut valódi fogalmáról.

Az Art Brut eredetileg az „elmebetegek” illetve a spontaneitás kifejezőinek, gyakran titkos, kitaszított csoportját mutatja: elítéltek, remeték, primitívek, anarchisták művészete. Tevékenységük médiumokat, látomásokat, káprázatot fejeznek ki, tehát szélsőséges módon pulzáló kifejezések, amik egészen a hallucinációig vagy a delíriumig képesek eljutni. Az Art Brut nem csak egy földöntúli vizualizáció, egyúttal szerény kifejezés is, úgy tudjuk tekinteni, mint esszenciáját a spontán kreációknak.

Jean Dubuffet (művész, író, gyűjtő) szenvedélyes gyűjtője volt az Art Brut alkotásoknak, 1945-ben íródott levelében definíciót alkot: „ A művészet az, ahol egyetlen funkciója az invenció manifesztálódik…”

Az Art Brut még a következőket mutatja: „Különböző típusú alkotások- grafikák, festmények, hímzések, figurális modellek vagy szobrok- egy spontán és erősen intuitív karaktert kölcsönöznek, lehetséges adósai a szokványos művészetnek vagy a kulturális közhelyeknek…”

1949-ben a párizsi René Drouin Galéria kiállítási katalógusában jelent meg Dubuffet „Kulturált művészet” helyett „Nyers művészet” című manifesztuma, melyben a szerző a professzionális, tanult alkotók “magas művészetével” szemben áll ki.

A Nyers művészet szigorúan kötődik a személyiséghez és Jean Dubuffet útmutatásaihoz, főleg amióta francia vagy svájci pszichiátriai klinikákon az elsők között fedeztek fel alkotókat, fél évszázaddal később pedig már eladták őket (kevesebb, mint két generáció): ebből az következik, hogy a Nyers művészet ma már történelem. A „túl a normákon” kifejezést Jean Dubuffet találta ki a stílusra 1972-ben, azért hogy megkülönböztesse egy másik gyűjteménytől, amit az építész Alain Bourbonnais álmodott meg egy legendás kiállítás kapcsán. 1982-ben egy gyűjtemény kapcsán (Collection annexe) Jean Dubuffet „Informelnek” nevezte az Art Brut új megjelenési formáját. 1990-ben kapta meg az utolsó jelzőt Gérard Sendreytől, ami az „Őszinte műalkotások” címet hordozza, szintén egy gyűjtemény alapján. Roger Cardinal 1972-ben még a „Kívülálló” kifejezést is használta erre a meghökkentő művészeti stílusra.

Az Art Brut teljes ködösítés nélkül mindig ugyanazzal a vehemenciával jelenik meg és jelzi a jelenleg erőteljes, autodidakta kifejezést, vagy ha jobban preferáljuk azt, a formák intenzívebb megjelenését a kortárs képzőművészetben. Üzenete már nem látható többé egyszerű módjában, mert speciális környezetekkel áll szemben, és a reakciók során csökken a kizárólagossága „Az Elmebetegek Művészetének”, és az idők folyamán sokkal nyitottabbá válik.

Hivatkozások:

  • Michel Thévoz: Collection de l’Art Brut Lausanne. Genove, 2001
  • Laurent Danchin: Art Brut et compagnie: La face cachée de l’art contemporain, 1995