Egy tehetséges fiatal tervezőt mutatunk most be nektek.
Miért pont a divattervezés? Mi vitt ebbe az irányba?
Egész kicsi koromtól szeretek rajzolni, és ezzel kapcsolatban mindig pozitív visszajelzéseket kaptam a környezetemtől, az iskolában és otthon egyaránt. Mivel a szüleim építészek és otthon dolgoztak, egy olyan közegben nőhettem fel, ahol az alkotás nem csak érték, de evidencia.
Én is olyan szakmát szerettem volna, ahol létrehozhatok a semmiből valamit, és a magam ura lehetek, mint ők. Nálam tehát a kreativitás és a rajz szeretetéből indult ki a dolog, a divatra specializálódás pedig csak egy későbbi döntés volt.
Hol tanultad?
15 éves koromtól Kopek Ritához jártam felvételi-előkészítőre, ahol rajzot és festészetet tanultam. Érettségi után a MOME textil szakán folytattam kötő szakirányon, melyből egy félévet ösztöndíjjal a London College of Fashion-ben töltöttem nőiruha-szakon.
Az alapképzés három éve számomra elég nehéz időszak volt. A diploma után, a mesterképzés előtt szükségem is volt egy kis kitérőre az egyetemről, így Kiss Szilárd asszisztenseként a Cosmopolitannál voltam stylist. Ez szuper döntés volt, mert egy év után érettebb fejjel kezdtem el a mesterképzést.
Mivel foglalkozol most?
Az őszi félév teljesítésén dolgozom, egy hónap van hátra, bár fejben már a nyáron esedékes diplomámnál tartok. Már nagyon várom, hogy erre koncentrálhassak, tele vagyok tervekkel és reményekkel ezzel kapcsolatban.
Az egyetem mellett a Robert Niklasnál vagyok style advisor, ahol személyre szabottan, méretre készítünk férfiingeket. Ez egy elég friss márka, épp az első kampányunkat készítjük elő.
Mit jelent számodra a divat?
A divat azért jó dolog, mert folyamatosan változik, és ezért sosem unalmas. Bár abszolút híve vagyok a változásoknak, a tervezésben magamat helyezem a trendek elé. Csak így tudok hinni a dologban, és így talán elébe tudok menni annak, hogy 10 év múlva azt mondják egy ruhámra, hogy “hát igen, ez 2012-ben nagyon ment, de most elég ciki”.
Van-e kedvenc divatterveződ, aknek a munkásságát kedveled?
Abszolút kedvencem nincsen. Jellemzően inkább kollekciókba szeretek bele, vagy komplett márkafilozófiákba. A hazaiak közül a USE és a Je Suis Belle a kedvenceim, nemzetközi szinten: Jil Sander, Dries Van Noten, Issey Miyake, Iris Van Herpen… a lista hosszú.
Mi az, ami inspirál?
Kreatív és szorgalmas emberek a környezetemben, illetve bárki, aki tud valami újat mutatni, mondani, vagy valami más szemszögből megvilágítani egy adott problémát.
Nagyon szeretek filmeket nézni, a kedvenc filmes karaktereim egyben stílusikonok is számomra: ilyen például Annie Hall, Rorschach a Watchmenből, vagy Marla a Harcosok Klubjából.
Mely munkáidra vagy a legbüszkébb?
Az elmúlt másfél év iskolai munkáit mind nagyon szeretem: az első félévben a Bauhaus volt a téma, a másodikban pedig a ‘Hidegfront’ volt a hívószó. Erre egy olyan kabátot készítettem, amelynek a bélését ki lehet venni és külön is lehet hordani.
A testvérem, Fanni szintén divattervezőként végzett a MOMÉ-n, és a legutóbbi közös munkánkkal bekerültünk az idei Gombold Újra! döntőjébe. A matyó viselet terebélyes formáiból inspirálódtunk, méhsejtpapírból terveztünk, és ezeket a terveket valósítottuk meg nagyban, egy papírszerű bélésanyagból. Heteken át vagdostuk és vasaltuk össze a darabokat, a végén szuper volt látni, hogy amit kitaláltunk, abszolút működőképes, ráadásul harmonikaszerűen lappá hajtható, így a tárolása is megoldott.
Nagyon érdekel a jelmeztervezés is, idén részt vettem Rubi Anna MAG című táncfilmjének munkálataiban. A film egy táncban elmesélt posztapokaliptikus mese: 3 gyerekről szól, akik egészen kicsi korukban kerülnek le egy atombunkerba, és ott érnek serdülővé. Olyan jelmezeket kellett készítenem a táncosoknak, amikről hihető, hogy a gyerekek már vagy 10 éve minden nap azokat viselik, elnyűtték, és már régen ki is nőtték őket. Nagyon szeretem az antiutópiákat, izgalmas volt beleképzelni magam a gyerekek helyzetébe. A premier nyáron volt, de november 27-én a MU Színházban ismét lesz egy vetítés.
Mi jellemző rád? Milyen formaelveket kedvelsz?
Szeretek kísérletezni, amihez az egyetem megfelelő közeget biztosít. Egyelőre folyamatosan fejlődök, tanulok, kipróbálok dolgokat, és ezt nagyon élvezem.
Szívesen kísérletezem anyagmanipulációkkal, többféle technika ötvözésével, szeretem az aprólékos kidolgozást igénylő kézműves technikákat.
Összegezve azt mondanám, hogy szeretek egyszerű, tiszta formákat, sziluetteket különleges struktúrákkal, felületekkel, mintázatokkal összehozni.
Kedvenc színed?
Fekete, törtfehér, sötétkék, és minden, ami pasztell!
Kedvenc fashion magazinod?
Főként online magazinokat szoktam nézegetni, design témakörben úgy általában. Amit mindig megnézek, az a Lost At E Minor, a Ben Trovato Blog, és a Notcot.org.
Kedvenc divatvárosod? Hova mennél fashion weekre legszívesebben?
London, mivel még csak ott voltam, azt ismerem. Természetesen bármelyik Fashion Week érdekel!
Voltak e mélypontjaid, amikor már azt gondoltad, most mindennel felhagysz?
Mindig vannak mélypontok, ez szerintem része minden alkotófolyamatnak. Bár nem vagyok feltétlen híve az innovációnak, folyamatosan keresem és próbálom megfogalmazni azt, ami rám jellemző, és ezen keresztül definiálni magam. Ha valami újat, sajátosat akarsz létrehozni, ahhoz rendszeresen ki kell lépned a komfortzónádból, és kísérletezned kell másfajta technikákkal, kutatnod kell a legkülönbözőbb területeken. Ez szerintem szuper dolog!
Optimista embernek tartod magad?
Abban hiszek, hogy ha megteszem a tőlem telhetőt, nem érhet nagy meglepetés. Ez eddig bejött.
Mi az álmod?
Egyszer kellő tudással a fejemben, és tapasztalattal a hátam mögött egy saját vállalkozás, addig pedig szeretném minél több területen kipróbálni magam!
