Interjú Nagy Dorottya textilessel

Egy tehetséges MOME-s friss diplomást mutatunk be nektek. Nagy Dorottya textil szakon végzett, csodálatos kötött ruhái vannak. Szerintem nincs olyan nő, aki ne lelkesedne be a ruhái láttán.

Mi vitt erre az útra? Miért éppen a divattervezés? 

Gyerekkorom óta már rajzolgattam ruhákat. Nem rég költöztem el otthonról Budapestre, és a pakolás közben találtam meg 12-13 éves koromban rajzolt terveimet. Nagyon mókás volt visszanézni őket. Már akkor konkrétan terveztem valamiféle tematika szerint. Azóta nem is fordult meg a fejemben, hogy bármi mással foglalkozzak. Harmadikos gimisként már szakkörbe jártam, hogy biztosan felvegyenek a MOME-ra, ez másodszorra sikerült is. Hasznomra vált, hogy még egy évet érhettem. Azért az iskola elvégzése még nem elég, innentől kezdve magadat kell fejlesztened.

 Vannak-e olyan divatházak, akik hatással voltak rád? Van-e esetleg olyan tervező, akit példaképednek tekintesz? 

Nincs kifejezetten példaképem. Természetesen csodálom a nagy tervezők munkásságát, de változó, hogy az aktuális divatban mikor melyik divatház, vagy tervező fog meg. Most éppen az aktuális kedvencem Riccardo Tisci, aki jelenleg a Givenchy-nak tervez. Odavagyok az általa tervezett kollekciókért.

Mi a véleményed a hazai divatszakmáról, az itthoni törekvésekről?

Itthon leginkább a designnal vagy művészettel foglakozók körében elterjedt, hogy fiatal magyar tervezők ruháit vásárolják. Pedig ha egy Zarás ruhát meg tudnak venni az emberek, akkor egy-egy fiatal tervezőtől is hozzá tudnának jutni különleges darabokhoz. Ehhez nyilván nem kell egy egész kollekciót vásárolni. Csak pár ruhát vagy kiegészítőt, ami különlegessé teszi a ruhatáradat. Persze vannak kezdeményezések, hogy a designerek alkotta ruhák könnyebben eljussanak a közönséghez. Ilyen például az Ourstyle Boutique, ami kezdetben a Mammutban volt. Sajnos az emberek szinte észre sem vették, hogy létezik. Pedig sokféleképpen próbálták oda becsábítani a vásárlókat. Szerveztek kiállítást, közvetlen beszélgetéseket a tervezőkkel. Vannak más helyek is, ahol igyekeznek bemutatni a fiatal tervezők munkáit, de kevés a magyar vásárló. Viszont a külföldiek kifejezetten keresik az ilyen üzleteket.

A divatbemutatókkal nem tudjátok esetleg népszerűsíteni a kollekcióitokat?

Külföldön a Fashion Week a szakmának szól, a divatszerkesztőkenk, a buyereknek, akik kiválasztják a következő szezonokra az üzletek árukészleteit. Itthon egy ehhez hasonló bemutatóra a celebek mellett sok a laikus érdeklődő. A tényleges vásárló viszonylag kevés. Itthon egy divatbemutató inkább társasági esemény, mint szakmai. Egy jó fotó sorozattal többet el lehet érni. Egy kezdő brand csak jelentős anyagi befektetéssel tudna bemutatót szervezni. Külföldön a fiatal tervezők a fashion Week során lehetőséget kapnak munkáik bemutatására a nyilvánosság előtt, így már jóval több az esélyük arra, hogy felfedezzék őket.

Gondolom, a ruháidat sokan szeretik, és gyakran véleményezik is. Milyen véleményeket szoktál kapni?

Eddig leginkább azok a tanárok véleményezték, akik féléves munkáimat osztályozták. Akik szeretik a munkámimat, azoktól nyilván sok pozitív visszajelzést kapok. A diplomamunkám például látványos, nagy kötött pulóverekből állt. Sokaknak tetszett és érdeklődtek, hogy lesz-e folytatása, lehet-e rendelni. A kötés nagyon munkaigényes és sokat kell foglalkozni vele tervezés, anyagbeszerzés szintjén is. Főleg ez utóbbi jelentősen növeli az előállítási költségeket, így elég nehéz eladni. Természetesen összhangaba kell hozzam művészi törekvéseimet a piaci igényekkel is, hogy sikeres kollekciókat tudjak készíteni.

Hogy érzed, sikerült megtalálnod a saját stílusod?

Eddigi munkáimat mindig valamilyen téma alapján terveztem. Ez igaz a pályázatok esetében is. Szerintem saját stilusom kialakítása most kezdődik. Most tudok szabadon kisérletezni, most van lehetőségem kamatoztatni az eddig megszerzett tudást.

Jelenleg többen terveztek egy közös projektet. Mesélnél róla?

Szeretnék egy speciális saját showroom-ot, ahol a vásárló közvetlen betekintést kap a tervezés folyamatába. Hárman fogtunk össze, Herold Henriettával és Kránitz Orsolyával, mindannyian a MOME-n végeztünk kötő szakon. Jelenleg csapatban dolgozunk pályázatokon és próbáljuk törni magunknak az utat. Ez a nyitott showroom úgy nézne ki, hogy közvetlen az utcáról mehetnek be az érdeklődők, ezáltal közvetlenebbül szól az emberekhez. Ez nem egy olyan bolt, ahol feltétlen vásárolni kell, hanem az alkotási folyamatot láthatják, így tudják értékelni a munkát. Mindenféleképpen jó, ha az ember saját maga tudja eladni a saját boltjában a termékét. Minél több a viszonteladó a lácban, míg a termék eljut a vásárlóig, annál drágább lesz. Sokrétű tudás kell ahhoz, hogy diploma után meg tudjunk állni a magunk lábán. Nem elég tudni tervezni, kivitelezni. Az, hogy mi a marketing terv, hogyan működik a reklám, legalább annyira fontos. Azt szeretnénk, hogy a TriCo showroom működőképes legyen. Egy éven belül szeretnénk egy saját kis közös kollekciót. Addig is a blogunkat itt lehet megtekinteni:

http://tricorporation.tumblr.com/