1949. május tizedikén született. Fiatalkorában pantomimművésznek tanult Milánóban, a Piccolo színházban, majd politológiát hallgatott, a kommunista párt tagja volt, illetve megszállottan harcolt a női jogokért. Disszertációja az Olasz Kommunista Párt és a közoktatás volt. Máig felvállalja régi nézeteit, még ha messze sodródott is tőlük. 1978-ban vette át a már hanyatló családi üzletet, melyet később világmárkává alakított.
Politikai nézetei határozottságával vetette bele magát a divatvilágába, és hamar kiderült tehetsége, és hozzáértése. 1993-ban Miuccia szakmabeli tudása miatt megkapta az Amerikai Divattervezők tanácsának nemzetközi díját. Majd két év múlva 1995-ben az év divattervezőjének választották.
Munkáiban állítása szerint kihívja a jó ízlést.
Siker
A sikerhez köze volt Patrizio Bertellinek is. Üzleti kapcsolatuk a hetvenes években kezdődött, Bertelli megérezte a lehetőséget a Pradaban, így menedzselni kezdte. 1987-ben összeházasodtak Miuccival, azóta is szoros üzleti kapcsolatuk is. „Persze nagy szerencse, hogy van Bertelli!” Válaszolja amikor erről kérdezik. Az olasz újságírók „ördög és szenteltvíz” néven is emlegetik a tervezőnőt és férjét.
Stílus
Miuccia úgy tekint a divatra, mint egy eszközre, amivel provokálhatja és újrafogalmazhatja az emberek ízlésvilágát, valamint a nőideált. „Vonz a csúnya, akár a „trash” is, mindennek feltáratlan, ezernyi árnyalata lehet”
Imádja megszegni a kötelezőnek tűnő szabályokat, és mindig újat és újat mutatni. Miuccia a visszafogott sziluettekről, eleganciáról, kis visszafogottságról, gyakran extrém anyaghasználatról, ultra nőies formavilágról, sikkről és csodás táskáiról ismert. Leginkább a csípő alatti részt szereti hangsúlyozni. A presztízsük egyre csak nő, már akkor státuszszimbólumnak számított egy Prada táska, amikor még a fogalom sehol sem volt. A célközönsége a magas beosztású, jól kereső nők lettek, akik maguk teremtik meg a pénzt a Prada termékek megvásárlására.
Miucciát foglalkoztatja a filozófia: ” régi korlátaink, szabályaink, útmutatóink nem működnek mai világunkban, árván hagytak minket. Így mindnyájan kialakítunk valamit magunknak, elboldogulunk úgy, ahogy tudunk, de nem tudjuk megosztani másokkal kétségeinket, hiányzik valami közös nevező, egy intellektuális cserebereplatform, egy eszme, ami segítene kialakítani a ma etikáját. Ez sokat segíthetne rajtunk, ezért szeretnék tenni valamit!”
Műtermük padlóján van egy kabinablakszerű kerek nyílás, melyet kezdetben csak kerülgettek. Később csúszdává alakították, melyen lelehet csúszni az udvarra.” Egy belga művész alkotása, aki felfedezte, hogy csúszás közben az ember egy pillanatra kiszakad a valóságból, elveszíti saját magát, azután, mikor leér, megkönnyebbülve nevet egy nagyot! Hát ezért szeretem – a nevetésért!”
Végül a 2013 Fall Winter kollekció kampányfilmjével zárjuk mondandónkat.
http://www.youtube.com/watch?v=LcGTFCPHzNY
Kovács Bernadett