Home Art / Design Interjú Snór Anikóval, a snora márka tervezőjével
Interjú Snór Anikóval, a snora márka tervezőjével

Interjú Snór Anikóval, a snora márka tervezőjével

0
0

Bemutatjuk nektek Snór Anikót a Snóra márka tervezőjét.

Anikó  különleges stílusával, és gyönyörű kampányfotóival azonnal az érdeklődés középpontjába került.  Ruhái egyszerre tükrözik a modern eleganciát és a  fiatalos, alternatív életérzést.

.

Mióta foglalkozol tervezéssel, hogyan jutottál el erre a pályára?

.
Óvoda, általános iskola, középiskola… Mindenhol művészeti tagozatra jártam, a szüleim tereltek erre az útra. Hálás vagyok nekik, elégedett vagyok az akkori, ezen a téren hozott döntéseikkel. Persze komolyabban az egyetemen kezdtem el tervezéssel foglalkozni. Az első évtől mostanáig fejlődöm, változom, és ez a változás erősíti bennem azt az érzést, hogy akárhogy is, de ezen a pályán maradok. A MOME mesterszakos hallgatója vagyok. Az idei az utolsó évem, a diplomaév.

Miért pont a divattervezés?

.
A szombathelyi művészeti suliban textil szakos voltam… Kezdetekben, akkor, amikor társaimmal fiatal, művészeti ambícióktól duzzadó valakik voltunk, amikor azt az utat kellett megválasztanunk, amerre kiteljesedni vágyunk, tehát a középsuli után, a képző szobrász és az ipar textil szakirányok között őrlődtem. Végül a felvételi fordulók egybeesése és a megszokás biztonsága miatt és persze azért is mert felvételt nyertem a MOME-re, a már bejáratott textiles pályán maradtam. Nem mondanám magam divattervezőnek, több okból kifolyólag… Többek között azért sem, mert az érdeklődési köröm ennél szerteágazóbb, nem csak az emberi test és az azon elhelyezett tárgyak érdekelnek. Az, hogy ruhákkal foglalkozom, természetesen egyfajta önkifejezés, az élet megélése és örömforrás is, másfelől viszont megélhetés és kemény üzlet, olyan, amiben nem sok örömet talál a kreatív elme.

.
Kiegészítőket is tervezel?

.
Van néhány kiegészítőm, igen. Az hogy mostanában a felületalakítások, a struktúrák érdekelnek nagy inspirációt jelent a kiegészítők tervezése terén.

.
Családod, hogyan fogadta, hogy tervező lettél?

.
Az öcsém az örök szkeptikus. Neki mindig én voltam… vagyok… a „béna kis művészlélek”. A törvényszerű testvéri civakodásoknak ez a téma a tökéletes mozgatórugója . Ahhoz képest, hogy fiatalabb, mint én, mindig lekörözött az élet alapvető dolgaiban, én voltam a szorgalmas ám lassú, ő pedig a lusta ám határozottan gyors, és mivel gyors és találékony volt, mindenki elnézte neki, hogy lusta. Az én lassúságom, egyéni felfogásom pedig szinte mindig vicc tárgyát képezte. De nem bánom, mert a nevetés jót tesz a léleknek, a kapcsolatoknak, ezen felül pedig, hogy kin, vagy min nevet az ember, részletkérdés. Csalódnék az öcsémben, ha megváltozott volna a véleménye, azaz ha a szemében ma már nem lennék a „béna kis művészlélek”.


Hogyan jellemeznéd a márkát? Milyen életérzésben fogannak a ruhák? Mi az, ami rád jellemző?

.
A márka egy kezdő szárnypróbálgatása, önző módon a célja az, hogy az általa kialakított szituációk mozgásban tartsák, hogy a legnagyobb viharban se fújja el a szél. A tervezés egy olyan folyamat, mely soha nem ér véget, egyszerűen nincsen vége, mert vagy önkéntelenül, esetleg készakarva lép vissza az ember egyes állomásaira, vagy a közben felvetett megannyi kérdés némelyike válasz nélkül marad. Nyitott kérdések mindig maradnak. Vagy ha nem maradnak, akkor éppen azért kérdésesek. A tervezést nem lehet abba hagyni, ahhoz hogy a vége bekövetkezzen, egy balesetre és egy azt követő amnéziára volna szükség.
Egy elkészült kollekció, vagy egy valami, mindig az aktuális téma, hangulat köré épül. A folyamatos információgyűjtés alappillér. És aztán… alakul és érlelődik.

.

És magad milyen stílusú ruhákban szeretsz lenni?

.
A hangulatom szerint mindig más ruhákat viselek. Utóbbi időben nagyon kedvelem a mintás ruhákat. Néha túl mintásnak is tűnhetek. Szeretem, ha egy ruhában „sok a hely”, ha energiatakarékos funkcióval működöm is otthon érzem magam benne.


Magadnak is szoktál varrni?

.
Igen szoktam, bár a magamnak varrás nem az elsődleges dolgaim között szerepel. Ha magamnak készítek ruhát, csak is hirtelen fellángolásból csinálom, meglátom, neki esek és kész. Ha a tépelődés kicsiny jelét mutatom, a folyamat máris megsemmisült, már nem jöhetek jól ki belőle.

.
Mi inspirál?

.
Mindig más az, ami inspirál, vagy inspirálni tud engem. Az egyetem is hatással van rám, nem annyira a témaválasztásban, mint inkább a felfogásban. Egy félév végén jobban pörgök, mint annak kezdetén. Változó, hogy éppen mi az, ami képes úgy megfogni, hogy később használjam is. Egy fotó, egy növény, vagy egy élmény is adhat ötleteket, tényleg bármi ide sorolható.

.
Tervezési folyamatot, hogyan kell elképzelni nálad?

.
Úgy, hogy van egy alapvető valami, ami a vázát képezi az egész kollekciónak, ennek konkrétnak, stabilnak, megkérdőjelezhetetlennek kell lennie, hiszen ez az alap, amire később építkezem. Ha meg van a témám, az ezt követő folyamatos információgyűjtés egyre kívánatosabbá

teszi azt. Majd napról napra alakítom. Az összetevőket, a titkos hozzávalókat összegyűjtöm, közben az engem ért kárral támogatom az ipart, mire végül megszületik egyfajta végeredmény. Aztán azon dolgozom, hogy a kész stádiumba erőltessem azt. Sokszor a végtelenségig képes lennék változtatni, de hát igen, van egy pont, ahol abba kell hagyni.

.
Van e esetleg olyan alkotó, akinek a munkássága sokat jelent számodra?

.
Ha valaki, egy ember, vagy annak a munkássága megfog és sokat jelent számomra, akkor az csak is egy olyan valaki lehet, akiben olyan valami van, ami bennem nincs, és én sajnálom azt, hogy ilyenem nincs. Semmiképpen sem azért, mert lelki társak vagyunk és a „stílusunk megegyezik”. Tehát nagyon sok ilyen alkotó van, igen.
Andy Warhol munkássága számomra nagyon izgalmas, a mintatervezés, a vizuális megfogalmazás, az életmód és a viselkedés terén egyaránt. Irigylésre máltó az, ahogy és amit elért.


Mikor alapítottad a márkát?

.
Tavaly nyáron. Egy tavasz nyári kollekcióval indítottam.

.
Kik a célközönséged?

.
Azt gondolom, hogy ami vagyok és amit képviselek, az a saját korosztályomhoz áll közel, akarva akaratlanul nekik tervezem a ruháimat. Azonban az a tapasztalatom, hogy más korosztályok is érdeklődnek a ruhák iránt. Tehát a ruháim nem az éveket célozzák meg, hanem a felfogásokat.

Figyeled az aktuális trendeket?

Természetesen figyelem a divattervezők kollekcióit itthon és külföldön, de azt is meg kell jegyeznem, hogy hol intenzívebb, hol pedig tartózkodóbb figyelemmel. Nem vagyok megszállott. Meghúztam a határokat. Az gondolom, hogy egy adott szezonban a trendek széles skáláját vonultatják fel, ezáltal úgy szólván könnyű beletrafálni. Abban a korban élünk, ahol mindent lehet, legalább is ezt a mottót mondatják velünk és hitetik el. A divat egy fikció, egy mód a tárgyak piacra dobásához és pénzé tételéhez, egy olyan taktika, ami felkarol irányzatokat, tárgyakat, embereket, gondolatokat, amik aztán vagy beépülnek, vagy kihullanak a társadalomból. Tehát a divat szó alatt nem a ruhákat, a kiegészítőket értem. A divatot megfogalmazni egyszerre magasztos és csúnya.

.
Milyen színeket szeretsz?

.
Most a natúr színvilágot részesítem előnyben. A készülőben lévő kollekcióm natúr világot tükrözz, amolyan skandináv hangulat jellemzi, a természetességet keresve bontakozik és alakul jelenleg is. A sárgát nyáron nagyon szeretem. Ugyanakkor a fekete és a fehér az örök favorit.

Mit gondolsz a divat szakmáról?

.
Csak a magam szempontjából beszélhetek. Én igyekszem a háttérben tevékenykedni és örülök, ha ott maradok. Tudom, hogy vannak olyan helyzetek, mikor a közönség elé kell állni, és tudni kell előállni. Nekem az a fontos, hogy magammal legyek jóban és megtartsam a harmóniát.

Mennyire nézed, hogy az emberek, hogy öltözködnek az utcán? Mi a gond a magyar nők öltözködésével?

.
Az utcán sétálva akaratlanul is észreveszi az ember, ha valaki nagyon jól, vagy éppen nagyon rosszul néz ki. A köztes állapot pedig a mindennapokban annyira átlagos, hogy már nem is látszik. Mindenki maga dönti el, hogy mit vesz magára, jóformán a saját döntése, persze a reklámokat és a rávezető hirdetéseket leszámítva. A lojalitás bármely szintjéről is szemléljük a minket körülvevő embereket a lényeg mégis csak az, hogy szemléljük, tehát a szemünkkel figyeljük őket. Azzal az érzékszervünkkel, amely a legdifferenciáltabb, a legnagyobb hatótávolságú, a leggyorsabb adatátvitelt biztosítja.
Most, hogy egyre több kreatív bolt nyílik, hazai tervezőkkel vagy igényes vintage shoppokkal és turkálókkal, az egyéni stílus, a kinézet véleményem szerint nagyobb eséllyel léphet az előtérbe. Az egyének egyénileg válogathatnak és építhetnek külsőt, olyan ruhák, kiegészítők megvásárolásával, amiknek létrehozása nem egy öngyilkossággal ér fel, hanem tartalommal bírnak és értékeket képviselnek. Tehát az arra nyitottak olyan igényes darabokat vásárolhatnak, amiktől nem utolsósorban a boldogsághormonjaik is megszaporodnak.

.
Nyitnál esetleg külföldre?

.
Ilyen fajta terveim egyenlőre nincsenek, bár álmodozni álmodozom mindenféléről. Egyenlőre az a tervem, hogy biztos lábakon tudjam a márkát.
Szerinted mi a siker kulcsa?
Szerintem az embernek tisztába kell lennie önmagával, a képességeivel… harmóniát kell megteremtenie maga körül és ezeket mind meg kell tartania.

Neked voltak mélypontjaid?

A MOME-n töltött alap képzés három éve után, úgy éreztem, mintha kicsavartak volna. Egy évet ki is hagytam mielőtt a mesterképzés első szemeszterébe léptem, újult erővel és elszántsággal. Ebben az időszakban született a márka.

Hol találkozunk az új kollekecióddal?
Itt biztosan: http://www.facebook.com/pages/snora/153041104761641?fref=ts
Azzal kapcsolatban, hogy a nem virtuális világban hol lesznek elhelyezve még nincs konkrétum, de amint kiderül, a fenti linken olvasható lesz.

zp8497586rq